Saját versek
|
Álom alól felkelő Rügyfakasztó kikelet. Menekül a zord idő, Ha megjön a langy meleg. Barlangjából medve nézi Aludnia kell-e még? Visszabújik hogyha látja Az egész táj csupa jég. Kisibolya, hóvirág Éledezik szépen, Pihentek a hó alatt Szunnyadón a télen. Napsugár a felhők közül Próbálgatja melegét, Dacol köddel, zúzmarával Jöjj tavasz, te csudaszép! 2010.12.10. |
|
Sápadt hold fényénél Sűrű, sárga ködben Csónak állt merengőn Hűs árnyú lepelben. Sötét alak oldja Kötelét remegve, Ábrándos lámpását Föléje emelve. Szabad ringásában Teher súlya alatt Apró fodrot vágva Óvatosan halad. Nyugalmas, mély csöndben Csak a víz csobban, Amint evezők mártóznak unottan. Messziről felsejlik pár lampion fénye, Meleg szellő kering a parti szentélybe. Minden érzés olyan, Mint egy örök álom Amit meg nem zavar Semmi a világon. A derengő Hold tisztán, Ködöt oszlatón Szétterül a tájon Kontúrt rajzolón. Csónakból a lámpás Világlik messzire, Parti fények tiszták, Élet ébred benne. Szikrázó ösvényként Úszott csillogón Végig a fény a nagy folyón. 2011.12.26. |
|
Szikla szilárd szirtek szegletében Szent szónoklat szólítja Szomorú szerzetesek szerény szívét: Szilaj szél szedi szét szeretett szentélyüket. Szorgalommal szolgálnak szépséges személynek; Szfinxek szerte-szét szórt szikráit Szedegetve szaporán. Szikkadt szájjal,sziszegve, Szédült, szomjazó szerencsétlenek Szepegik szenvedésük szüntelen szörnyűségeit. Színtelen szemükbe Szívárvány szitál színeket, Szívükbe sziporkázik száz szeretet. Szüntelen szorongató, szuszogó szörnyeteg Szökik szűkszavú, szolgálatkész szövetségük szorításából.
|
|
A rab cellájából Felnézett az égre Rácsozott pilláján A lenyugvó Nap fénye.e
Eljött az éjfél Nyugovóra térne De vágyakozón lángolt Lázadó szíve.
Kínzón gyötörte Múltbéli reménye Melynek oly világos Minden apró képe.
Gátat vet idő s tér Régi óhajának Miben örömöt lát Vad, éltető vágyat.
Tüzes szerető Vidám kacagását Békés, szűzies tó csillogását.
Szorító döbbenet Rak vasat mellére Lelke csorba marad Tudatosul benne.
Üres tekintetén Őrt áll a vég Csak befelé mozdul Képzete még.
Cikázik, táncol Ábrándjai között Ebben lel nyugalmat Sínylő sorsa fölött. 2012.01.13. Ebben lel nyugalmat
|
|
Egymásba zuhanó, pályát tévesztett Ércszínű fémmé vált Viharos, torz gépezet Nyilallón hasítja át a teret.
Magával sodorja gömbölyű Lágy részecskék habtengerét Kényszerű útra cipeli Vattaszerű, gomolygó testét.
Beleékítve szűk matériába Rábírja engedelmes szolgaságra. Kijutni reménye egyetlen módja Ha végig lesz járva kiszabott útja.
Tehetetlenségbe ágyazott egója Megtizedelt memóriacsonkja Nem érti miért, hogyan került ide Szabadulni próbál, de korlátolt keze.
Mozdulni képtelen úgy, mint azelőtt Lelassult ösztönök, elfeledett erők Mégis újra menne kötelét széttépni Ősi tudástól segítséget kérni.
A kemény anyag útját állja Tudása nem érhető el számára Csak ha csőéletét végig járja Juthat újra önmaga birtokába. 2012.01.14. |
|
Éltető napfény ébressze Szellemed Békés, nyugodt Erő emelje Lelkedet Áradjon lényed az Univerzumon át, A Naptól ki és vissza járj, Ahol Egy az Idő, örök nincs és van, A napszellem hőjétől áthatottan.
Szellem-ember, hagyd el a teret Csillagfény segít meglelni helyed Hogy az légy, kinek lenned kell, Hogy a Föld Ura lehess! Vetkőzd le anyagi tested, Sarjaszd ki lelki képességed! Mellyel örökkön élsz harmóniában Valódi helyeden, a Negyedik Hierarchiában.
Csendüljön össze tevékenységed A Mindenség erői üdvére, Ébredjen bizalom irántad A kozmosz lényeiben. Ismerd fel a hamis ámításokat, Vonj magad köré nyugalmat. Önzetlenséged a Te Igaz természeted, Növekvő erőd lesz a belső fényed. Így nemzedéked a világban marad. Találd meg újra önmagad!
/Pál Henriett-2013.02.20./
|
|
Távoli érchang hallatán Kitárul az Ég színpadán Ezernyi hívó dal-karos Indulni kész a csónakos.
Ízisz fátylán áthajol Éter-ajka kínt dalol. Rémült hiány járja át Átéli a fagyhalált.
Rezzen minden fuvallatra Üres magány szólongatja. Leveti a múlt gondját Pörög egyre szaporább.
Lajtorját lát ködön át Moraj oszlat éj-ruhát. Mélykék lepel szertefoszlik Hőburokban, párán nyugszik. /P.H. 2013.03.31./
|
